A „napsütötte Toszkána” sokunk szívét megdobogtatja: hegytetőre épült ősi városkák (olasz filmek kulisszái), lankás domboldalak, ciprusfasorok és olajfaligetek – köztük eldugott templomok és kolostorok, megannyi alkalom az elcsöndesedésre, elmélkedésre.
Gyaloglás közben van időnk. Van időnk pihenni. Van időnk gyönyörködni a varázslatos olasz tájban, a dombokban, a ciprusokban. Van időnk megállni az ezredéves városkák főterén. És van időnk önmagunkra, van időnk kérdéseket feltenni, és a kérdéseinkre választ találni. És talán van időnk arra is, hogy meghalljuk azt, aki teremtett…
- Dátum: a koronavírus-járvány után… (péntek–péntek)
- Ár: 269.000 Ft
- Útinformációk
Érdekli a többi szakasz is? Kattintson:
Jelentkezem az útra
Utunk, a Dél-Angliát Rómával összekötő ősi zarándokút, a Via Francigena Toszkána déli részén végigvezető szakasza.
Zarándoklatunk legszebb pontjai
- Siena belvárosa (UNESCO világörökség),
- a Val d’Orcia (Orcia-völgy), ahol Toszkána a „legtoszkánabb” (UNESCO világörökség)
- Bolsenai-tó
- Montefiascone, a pápák (és a remek vörösborok) városa, és
- állandó „útitársunk”, a toszkán táj.
Szakmai partnerünk
- Associazione Camminando sulla Via Francigena
- Cristina Menghini – L’Italia nello zaino („Olaszország hátizsákban”)
Az utazási csomag tartalmazza az alábbiakat
Az utazási csomag nem – vagy csak felár ellenében – tartalmazza az alábbiakat
Repülőgépünk délben landol Pisában. Innen vonattal jutunk el Sienába, utunk kiindulási pontjára.
Ha egyik közlekedési eszköz sem késik, kora délután megérkezünk Sienába, ahol talán az egész világon a legnagyobb sűrűségben élvezhető a középkori és korareneszánsz építészet, festészet, szobrászat és városépítészet (amely 1995 óta az UNESCO kulturális világörökségének is része).
Elfoglaljuk egyszerű zarándokszállásunkat, és kedvünk szerint felfedezünk a városból annyit, amennyi a vacsoráig hátralévő néhány órába belefér (Campo, székesegyház et caetera).
Távolság: 25,7 km | Emelkedés: 251 m, lejtés: 443 m
Első néhány kilométerünk a dombon fekvő Sienából lefelé vezet, s hátrapillantva újabb és újabb nézőpontokból gyönyörködhetünk a város sziluettjében. Utunk további része nagyjából vízszintesen vezet a völgy alján, általában településeken kívül (bár közel hozzájuk).
Szép pihenő a cunai megerősített magtár, amely egykor a sienai Santa Maria della Scala zarándokispotály tulajdona volt. Ha időnk és kedvünk engedi, letérhetünk Lucignanóba, az egykori erődvároskába, aminek ilyen mivoltát két XIV. századi torony és a román templom megerősített tornya is tanúsítja. Az ásatásokon feltárt Kr. e. I. századi vízimalom talán a világtörténelem első ipari létesítménye.
Szállásunk Ponte d’Arbiában, a Centro Cresti névre hallgató egyszerű zarándokszálláson lesz.
Távolság: 26,2 km | Emelkedés: 583 m, lejtés: 428 m
Indulásunk után nagyjából egy órával érkezünk a tökéletes középkoriságában megmaradt Buonconventóba. (A név beszédes: „jó kolostor”.) A város északi kapuján lépünk be, s bár a déli kijárat alig pár percnyire van, alighanem szívesen időzünk egy kicsit az ódon házak között, s közben a Szent Péternek és Pálnak szentelt templomba is betérünk.
Egy újabb óra után belépünk az Orcia-völgybe, pontosabban arra a részére, amelyet még az UNESCO is méltónak tartott arra, hogy felvegye a világörökségi helyszínek listájára, s a következő három napban itt fogunk gyalogolni.
Végállomásunk San Quirico d’Orcia: a városka valószínűleg etruszk eredetű, ám erről mindössze ásatások tanúskodnak. A nap végén hálát adni betérünk a VIII. századi plébániatemplomba.
Az önkormányzat által fenntartott zarándokszállás megkeresése után mindenképpen elsétálunk a városka közepén lévő Horti Leonini parkba, amelyet 1581-ben adományozott Medici I. Ferenc Diomede Leoninak. A kert kialakítása azóta sem változott.
Távolság: 32,6 km | Emelkedés: 1053 m, lejtés: 657 m
Mai napunk hosszú lesz, és feltehetően fárasztó is – de mindezért bőséges kárpótlást nyerünk.
San Quiricót elhagyva elénk tárul az a bizonyos Toszkána, amelyért évszázadok óta rajong a nyugati világ. Ez az a táj, ahol azok a fényképek és képeslapok készülnek, amelyekre ránézve mindenki azt érzi, hogy ide el kell jutnia: lágy dombok, kanyargó utak, magányos villák, ciprusfasorok és olajfaligetek.
A nap során az egyetlen jelentősebb település szakaszunk célja, Radicofani lesz: hegytetőn álló vára utunk kezdetétől előttünk lebeg, amíg elérjük, így bőségesen lesz alkalmunk elcsöndesedni, és megélni a zarándoklat spirituális dimenzióját is.
Távolság: 23,9 km | Emelkedés: 307 m, lejtés: 713 m
Az előző nap végi emelkedés „jutalmaként” mai első 10 kilométerünk enyhe lejtő lesz nagyjából Ponte a Rigóig (ejtsd: rígó; semmi köze a madárhoz).
Itt választhatunk, hogy melyik úton induljunk tovább. A hosszabb, de talán szebb szakaszon útba ejthetjük a festői Procenót. A rövidebb és vízszintesebb szakasz az egykori híres római út, a Via Cassia mentén halad, ami ma már egy viszonylag forgalmas (így zarándokláshoz nem túlzottan kellemes) közút, ám így hamarabb érünk mai szakaszcélunkhoz, Acquapendentébe.
Időközben – bár ezt észrevenni csupán egy autósoknak szóló táblán fogjuk – Toszkánából átlépünk Lazio tartományba, amelyet az ókorban Latiumként, a latinok földjeként ismertek. Firenze fennhatósága alól tehát átlépünk Rómáé alá.
Acquapendente (magyarul „Ferdevíz”) csodálatosan gazdag a múlt kincseiben: etruszk és longobárd emlék kevés van, annál több középkori (magyar időméréssel Árpád-kori) épület között sétálhatunk, amelyeket román templomok és reneszánsz városi paloták tesznek változatosabbá.
Távolság: 23 km | Emelkedés: 346 m, lejtés: 410 m
Viszonylag pihentető nap áll előttünk. Acquapendentéből kelet felé indulunk, majd dél felé fordulunk, és utunk nagyjából felénél érünk San Lorenzó Nuovóba. A városka ősi, egykor a híres Canossa várát is birtokló Matild grófnőé volt, aki átengedte a pápának. A településen végigsétálva azonban a dicső múltból nem sok látszik, 1774-től kezdve ugyanis a várost teljes egészében átépítették: a sok girbe-gurba romantikus városka után tehát egy „modern” települést is látni fogunk, amely a felvilágosult abszolutizmus jegyében tágas, derékszögű utcákkal, gondosan tervezett alaprajzzal büszkélkedhet.
A városkát elhagyva feltárul előttünk az egykori vulkáni kráterben található festői Bolsenai-tó.
Utunk célja Bolsena, amely a róla elnevezett tó partján található, és egyfajta helyi Balatonfüredként jellemezhető, bár valamivel régebbi és kisebb. Szállásunk az oltáriszentségről nevezett nővérek kolostorában lesz a városka egyik terén.
Távolság: 18,3 km | Emelkedés: 635 m, lejtés: 339 m
Bolsenát déli irányba hagyjuk el, és szőlők, gyümölcsösök, kisebb-nagyobb erdők között bandukolunk Montefiascone felé. A táj egy kicsit a Balaton-felvidékre emlékeztet (mediterrán kiadásban): erdő, tó felé lejtő dombok, elszórt házak, változatos felszínborítottság, jobb kéz felé pedig a víz, bár ezt inkább csak az út utolsó szakaszán fogjuk látni.
Mai – utolsó – gyalogos szakaszunk viszonylag rövid, „cserébe” kicsit még meg kell erőltetnünk magunkat: Montefiascone nagyjából 600 méterrel van a tenger és feleennyivel a tó szintje fölött, így szinte egész nap lassan de biztosan emelkedik az utunk. A cél viszont minden fáradságot feledtet: nem véletlenül időztek a pápák szívesen a városban, és építtettek egy gyönyörű, tóra néző panorámás erkélyt a palotájukra.
Megkeressük szállásunkat, a bencés nővérek belvárosi Szent Péter monostorát, majd sétálunk egyet a városban és egy vacsora keretében visszatekintünk a mögöttünk hagyott napokra és kilométerekre.
Távolság: 1000 km | Emelkedés: ~10.000 m, lejtés: ~10.000 m
Az utolsó gyalogos szakaszunk egy 3 kilométeres lejtmenet Zepponami vasútállomásra, ahonnan egyenesen Rómába gurulunk. Repülőgépünk kora este ér Budapestre, ahol búcsút veszünk egymástól, s ki-ki egyénileg indul tovább élete zarándokútján…
A terep általában közepesen nehéz, körülbelül megfelel egy hazai középhegységben tett kiadós túrának: az utak jól jelzettek, jó minőségűek, a szintkülönbség nem kirívó (bár egy-két napon jelentős is lehet). Egy-két szakasz viszonylag hosszú, így viszonylag jó állóképességre van szükség. Útjaink általában vidéki dűlőutak kevés aszfaltúttal és még kevesebb ösvénnyel. Többnyire nyílt terepen fogunk járni, tehát nem árt a napsütés ellen felkészülni (kalap, napkrém stb.).
Szállásaink változatosak: az egyszerű, emeletes ágyas zarándokszállástól a vendégházakig számos szállásformát ki fogunk próbálni. A változatosságnak az az oka, hogy a Via Francigena egyelőre viszonylag kevéssé épült ki, a zarándokok száma évente csupán néhány tízezerre tehető, ami a töredéke pl. a spanyolországi Camino látogatottságának. Ezért szállásokból is kisebb a választék, nagyon olcsó, nagyon egyszerű zarándokszállás kevés van.
Fontos, hogy hozzunk hálózsákot és törölközőt, mert a szállások egy részén nem kapunk ágyneműt.
Reggel felkelünk, összeszedjük magunkat, majd csomagunkat elhelyezzük a szállás erre kijelölt részén, ahonnan később elszállítják esti szállásunkra. Egy rövid ima vagy elmélkedés után útra kelünk – egészen a következő olasz kávézóig, ahol elköltjük reggelinket. Valamelyik útba eső pékségben vagy zöldségesnél vásárolunk némi péksüteményt és gyümölcsöt a vacsoráig hátralévő időszakra, majd nekiindulunk.
A nap során néhány alkalommal megállunk rövidebb időkre, egyszer pedig egy-két órára, ebédelni. A megállásokat igyekszünk szép helyekre időzíteni, ahol meg lehet pihenni vagy ebédelni a magunkkal hozott gyümölcsből, szendvicsekből.
Szállásunkat általában késő délutánra érjük el: elhelyezkedünk, felfrissülünk, és megvacsorázunk, majd egy rövid esti elmélkedést és reflexiót követően nyugovóra térünk.
Az időjárás április-májusban valamivel melegebb az itthoninál, ennél többet előre nehéz mondani. Valószínűleg fogunk találkozni esővel, és egyaránt elképzelhető a hazainak megfelelő, de akár jóval melegebb hőmérséklet is – mindazonálta roppant hőségre nem kell készülnünk.
A legbiztosabb, ha az indulás előtti napon vetünk egy pillantást az időjárás-előrejelzésre.
Reggelit vagy a szálláson kapunk vagy egy közeli hamisítatlan olasz „bar”-ban (kávézóban) költjük el. Ez általában egy jó olasz cappuccinót és némi péksüteményt jelent.
Az ebédről szintén az adott nap reggelén gondoskodunk: általában egy-két péksüteményt és némi gyümölcsöt veszünk, amit út közben fogyasztunk el. A reggeli és az ebéd költsége benne foglaltatik az út árában.
A vacsorát általában egy helyi kisvendéglőben költjük el, amit ki-ki maga finanszíroz. Egy-egy vacsora körülbelül 20€-ba kerül, tehát az étkezésre érdemes nagyjából 140€-t magunkkal hozni.
Erre mindenkinek magának kell tudnia a tökéletes választ, hiszen az számtalan tényezőben tőlünk, magunktól függ. Mindazonáltal készítettünk két kis segédletet, amelyet áttanulmányozva biztonsággal összeállíthatja úti csomagját:
Végül még néhány szempont: bár csomagunkat az út jó részén viszik, mégis célszerű hátizsákba pakolni.
Némelyik szállásunk elég egyszerű lesz, így mindenképpen hozzunk magunkkal hálózsákot és törölközőt.
Biztosításból kétféle létezik, mindkettő meglétét ajánljuk:
- Európai Egészségbiztosítási Kártya (egyfajta páneurópai TAJ-kártya, ingyen igényelhető kormányablakokban), és
- kereskedelmi utasbiztosítás
Az utasbiztosítást többek között megkötheti partnerünknél, az Európai Utazási Biztosítónál.
A biztosításokról további információkat talál a Gyakran Ismétlődő Kérdések (GYIK) között.
- COVID-19: hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány a zarándoklatot?
- Milyen biztosítást kössek?
- Mi van, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy nem tudok eljönni?
- Mit jelent a repülőgépre „feladott poggyász”? …a kézipoggyász?
- Mit jelent az elsőbbségi beszállás?
- Milyen idegennyelv-tudásra lehet szükségem?
- Mit vigyek magammal?
- Milyen legyen a cipőm?
- Változhat-e az út ára?
- Milyen további, rejtett költségek merülhetnek fel? (Repülőtéri illeték, adók, kerozinpótdíj stb.)